régi idők szerelmei

RÉGI IDŐK SZERELMEI

Levél vagy sms...mondd te mit választanál?

Te /TI írtok még egymásnak szerelmes levelet, akár egy kis cetlire az asztalon hagyva? Elavult, ósdi vagy romantikus dolog ez? Lehet, de sokkal személyesebb és őszintébb mint egy emojival teleszórt sablonszöveg...Ja, hogy melózni kell vele? Na bumm mi van akkor? Ennyit megér a szerelmed nem? Nézzétek csak mások hogyan csinálták?

A művészettörténelem talán legviharosabb szerelmi kapcsolata bizonyára Frida Kahlo és csapodár férje Diego Riveraé volt. Különös és széttéphetetlen volt ez a kötődés, tele szenvedéllyel és fájdalommal. Frida rendszeresen írt leveleket a férjének, melyekben főszerep az intimitásé.

Nézzétek csak mennyi érzelem és elfojtás van egyetlen ilyen levélben?

"Hosszú évek elfojtásának szomja volt a testedben. Leláncolt szavak, amelyeket legfeljebb álmainkban mondhattunk ki hangosan. Mindent körülvett tested, mint egy zöldellő festői táj. Virágszirmaid patak csörgésével feleltek az érintésemre. Ajkad volt mindenféle gyümölcs nedűje; gránátalma vére, barack leve, ananász dzsúsza. Mellemmel hozzád simultam, és az ujjbegyeimen át egész lényed eggyé vált a véremmel. Tölgyesszencia illata, dió emléke, kőrisfa zöld lehelete. A horizont és a tájkép – végigcsókoltam. Elfeledett szavak formálják a nyelvet, amellyel megérthetem lehunyt szemed pillantásait. Itt vagy, megfoghatatlanul, te vagy az univerzum, amely most a szobám alakját ölti. A hiányod a fény lüktetésével rázza az óra ketyegését, a tükrön keresztül érzem lélegzetedet. Karjaimmal ölellek, veled vagyok egy percre, önmagammal egy pillanatra. És a vérem maga a csoda, amely láthatatlan erekben száguld az én szívemtől a tiédhez.

A saját testem zöld tája benned egy egész anyatermészetté válik. Szárnyalok, ujjaim hegyével végigsimítom a lágy lankákat, kezeim elérik és magukává teszik az árnyas völgyeket, és egyszerre körülölelnek a gyengéd ágak, a zöld, a hűvös. Az egész földdel szeretkezem, melege tűzzel éget, testemet friss levelek simítják gyengéden. Harmatuk egy örökké új szerető izzadsága. Ez nem szerelem, gyengédség vagy vonzalom, ez az élet maga, az életem, amelyet a karodban, az ajkadon, a mellkasodon találtam. Mandulaízt kaptam csókodtól. A világunk sosem került kívülre. Csak egy hegy tudhatja, mi rejlik a másik hegy mélyén.

Jelenléted lebeg csöppet, teljes lényemet átöleli, amíg a reggelt várjuk sóvárogva. Akkor észreveszem, hogy veled vagyok. Abban a pillanatban, még mindig telis tele érzésekkel, kezeimet narancsba mártom, és a testemet mintha a karjaid ölelnék."

Hűűűű micsoda és mennyi érzelem...még most is libabőrös vagyok. Vajon az ilyenfajta leveleknek ma is lenne ekkora hatása?

 
Szeretettel várlak itt is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..