eltávolodás

TÁVOL EGYMÁSTÓL…

Olyan gyakran esünk abba a hibába, hogy kapcsolatunk hosszú évei alatt az érzelmeink kifejezése egyre inkább a háttérbe szorul. Észre vetted már, hogy egyre kevesebbszer mondod, kedvesednek, hogy "szeretlek"?  És te vajon mikor hallottad az ő szájából? Törvényszerű, hogy ennek így kell lennie? Tudod van az a mondás, hogy "Ha majd változik, szólok". Első olvasatra vicces de mélyen, legbelül azért veszettül vágyunk erre a pár betűre. Nem csak mi nők, hanem a férfiak is.

Természetes. Ha veled vagyok évek óta és még jól el is vagyunk, akkor természetes, hogy szeretjük is egymást...Ugye? Én tudom, ő tudja és pont. De vajon miért nem mondunk köszönetet, hálát azért, ami természetes? Hidd el, nagyon nagyon fontos lenne megtenni a legapróbb és legmegszokottabb dolgokért is. Nyilván nem naponta 50-szer de időnként mindkét félnek jól esik.

Mikor van ennek nagyobb jelentősége?

Ha azt érzed, hogy nagyon eltávolodtatok egymástól és bár mindketten látjátok a felmerülő problémákat de nagyon nem tudtok ellene tenni. Évek/évtizedek óta együtt vagytok, látszólag szeretetben, kényelemben, boldogságban és valami mégis hiányzik. Azt veszed észre, hogy nincs már nagyon miről beszélni, hiányoznak a közös programok, ha ránézel már nem is igazán dobogtatja meg a szíved, az intimitásról pedig már ne is beszéljünk. Szökőévben egyszer. Bár ő mondogatja, hogy jó lenne összebújni kicsit sűrűbben de valahogy soha nincs rá alkalom... elmarad. Egy idő után persze elkezd mardosni a gondolat, hogy vajon jól van ez így? Élünk egymás mellett mint a testvérek...békében és szeretetben...

Kisgyerekes szülőknél nagyon gyakori probléma az eltávolodás. Pontosan emlékszem, hogy milyen lassú és alattomos folyamat ez, mikor egyszer csak azt veszed észre, nincs tovább. Te sem bírod, ő sem bírja. Elkezded olvasni a fórumokat, könyveket és egyre több jó tanáccsal találod szembe magad. Mindenkinek van ötlete arra is, hogy  mi a megoldás. Te pedig ott állsz tanácstalanul mert fogalmad sincs mit tegyél. Mindkét félnek igaza van..a saját szemszögéből. Ezt jó szem előtt tartani. Nagy segítséget nyújtana, ha már a babavárás időszakában valaki felkészítene arra, hogy hogyan irányítsuk majd a párkapcsolatunkat, hogy ne távolodjunk el egymástól pillanatok alatt. Mert a baba gondozására, szülésre, szoptatásra van tankönyv de erre, ami az alappillére lenne a boldog és kiegyensúlyozott családnak, sajnos még nincs. Ha ebben a cipőben jársz, hidd el átérzem. Pontosan tudom mit jelent megbírkózni az anyaság és nőiesség szerepeivel, hogy mennyire nehéz kezdetben a párunkra is figyelni, aki ráadásul ugyan annyira ki van éhezve a te szeretetedre mint a kis csöppség a karjaidban. Egy kis odafigyeléssel azonban sokat tehettek egymásért.

Mi lehet a megoldás?

A legjobb, hogy első körben magatok oldjátok meg a problémát ha tudjátok. Sokat segíthet ha egy nyugodt este/délután leültök és szépen sorban elmondjátok mit szeretnétek, mi az ami bánt a másik cselekedeteiben. Ha ezen túl vagytok, akkor a megoldásra kell koncentrálni. Írjátok le egy lapra, hogy mi kell ahhoz, hogy mindketten boldogok legyetek és közelebb kerüljetek egymáshoz. Ha te több figyelemre vágysz, akkor részletesen fejtsd ki mit értesz ez alatt. Mi az amivel ehhez a férjed hozzá tud járulni. Hidd el, nem gondolat olvasó, de ha részletezed, akkor sokat tud tenni érted. Ha a férjed több intimitásra vágyik de pl. kicsik a gyerekek, egy szobában alszotok, akkor találjatok ki közösen megoldást erre is.

Nagyon komoly és kemény meló, melyhez idő kell. De hiszem azt, hogy együtt sokkal könnyebb és problémák ha nem oldjuk meg őket, a következő kapcsolatunkban is ugyan úgy problémák lesznek. Sok sikert!

Szeretettel várlak itt is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..