Nem is igazán értem mi történik ilyenkor a világgal. Őrült roham a bevásárlóközpontokban, dugig megpakolt kosarak, roskadozó választék és idegesen kényszeredetten vásárló robotemberek tömege.

Valóban ez az ünnep? Hogy erőn felül költekezzünk, hogy mindegy csak vegyünk valamit? Mindegy, hogy hitelre de azért mutassuk már meg… Ilyenkor jól élünk…

De miért csak ebben a pár napban? És kinek akarjuk megmutatni?

Nekem ez nem tetszik! Hol van az igazi jelentése az egész ünnepnek? Hol vannak a meghitt esték? A családi nagy beszélgetések? A nagy társasozós esték, önfeledt játék a gyerekekkel? A közös főzés-sütés?

Az őrült hajsza helyett nem lenne jobb ha kicsit ilyenkor jobban figyelnénk egymásra? Élményt és nem tárgyat ajándékoznánk?

És mit látnak mindebből a gyerekek? Azt, hogy karácsonykor anya ideges és éjszakába nyúlóan a konyhában főz, süt, hogy szenteste fáradtan huppan be az ágyba, hogy semmire nincs idő…

Én azt kívánom Neked, már most bő egy hónappal az ünnepek előtt, hogy legyen kellemes, nyugodt és szeretetben gazdag…de nem csak az a pár nap, hanem minden napod.

Ha elfáradsz, ülj le vagy kérj segítséget! Ha nem bírod egyedül, vond be a családodat. Ha nem sikerült a süti, ne bosszankodj, csúnyán is lehet finom. Ne akarj wonderwoman lenni az ünnepek alatt és bele gebedni a nagy tökéletességbe. Hidd el, a családod is egy nyugodt és kipihent anyucira vágyik…mert ez az igazi ajándék nekik…

(kép:Austin Briggs)