RÓLAM

anyuska

Szia kedves Anyuka!

De jó, hogy itt vagy! Tudod, miért, mert sok közös van bennünk és szeretem magam körülvenni hasonló gondolkodású emberekkel.  Igen, kicsit önzőnek hagzik de gondolj csak bele, Te miért is kerested fel ezt az oldalt? Ugye...

Több mint anya a mottó, nem véletlen. Egy gyermek születésével a nőből átmegyünk anyává majd ha cseperedik a gyerkőc, tovább folytatjuk az utunkat és dolgozó mamik leszünk... Ez ugyan egy hosszú folyamat de a változás biztos... Egyedül haladni ezen az úton...na az a nehéz. Helyt állni feleségként anyaként és még magunkra is fordítani időt...Hűűű mennyi feladat.

Ráadásul te is elvesztél egy kicsit a szülés után? Érezted-e azt, hogy hiányzik az a NŐ, aki voltál...vágytál-e arra, hogy egy kicsi szeletet vissza kapj a régi énedből, a régi életedből? Tegye fel a kezét, aki érezte...ráadásul egy nagy adag lelkiismeret furdalással nyakon öntve...

...mert mi anyák már csak ilyenek vagyunk...

Hogy könnyebben vészeld át ezt az időszakot és legyen aki "fogja a kezed" létrehoztam ANYUSKÁT... Pontosan tudom, hogy min haladsz keresztül, hiszen én is így kezdtem...kétségekben úszva küzdöttem, hogy megvalósítsam önmagam, szerető feleség legyek és nem utolsó sorban (SŐT! legelső sorban) jó anyukája legyek az én aprócska kislányomnak.

De mégis hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt család-anyaság-feleség-ÉN között? Vajon a tökéletesre kell törekedni? Mindig mindenkinek megfelelni? ÁÁÁÁÁ a csudát! Nem csak a tökéletes a jó...a család nem tökéletes anyára vágyik, hanem boldog és kiegyensúlyozott anyucira...

Mikor első kislányommal voltam gyesen otthon, el akartam magam foglalni, hasznosan...Egyszer, mint a mesében, kipattant az agyamból, hogy márpedig én webdizájnt fogok tanulni...elvégeztem és imádtam. A lopott órák, mikor tanultam és az alkotás utáni vágy teljesen felvillanyozott. Aztán már többre vágytam...A második szülés után már nem csak énidőre, hanem férjemre is piszkosul vágytam...de ahogy szokott (?) lenni mérföldekre távolodtunk. Nem akartuk, valahogy így alakult. Küzdeni akartunk ellen de valahogy vitt a áradat, teltek a napok, hetek hónapok, egyre távolabb kerültünk...

MINT A TESTVÉREK...

már csak olyanok vagyunk...hangzott mindkettőnk szájából szinte egyszerre. HÚÚ ez ám az arcul csapár...mikor te is tudod de valahogy nem mered vagy nem akarod kimondani...és ilyenkor mi van? Mi a megoldás? Mondja már meg valaki ilyenkor mit kell tenni? Előkerültek a blogok, cikkek a témában, de valahogy egyik sem segített...aztán kitaláltam, ha nem tudjuk elmondani egymásnak szemtől szemben...akkor írjuk le..

...és így megszülettek a 25 dolog kártyalapok...

nekünk baromira bevált... nem ám elbliccelni, hanem szorgalmasan és lelkiismeretesen megírni, mind a 25 lapot. Mondd el neki miért szereted, mire vágysz...Hidd el, ő is meg fog könnyebbülni, hogy nem támadsz már megint rá ingerülten, hanem kedvesen, szívhez szóló sorokkal adod a tudtára az érzéseidet...

 

Hiszem azt, hogy családban jó élni...jó családban még jobb élni... Mindenkinek jár ez az élmény!! Neked is!! Persze, hogy vannak átmeneti viharfelhők de utána... Dolgozz rajta keményen, oldd meg a problémákat és KOMMUNIKÁLJ...

A boldogtalanság túl drága mulatság...nem engedheted meg magadnak!

 

Ez az út valóban iszonyat nehéz. DE! Hiszem azt, ha mi anyukák összefogunk és egymást segítjük, akkor könnyebben jutunk el mindannyian a célunkig.

 

 


EMAIL
Facebook
Facebook
Pinterest
Pinterest
Instagram

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás