Ismered azt az érzést, amikor leülsz végre dolgozni, felnyitod a laptopot, és pontosan 3 perc 12 másodperccel később megjelenik egy kis alak az ajtóban?
„Anyuuu. Unatkozom.”
Ott állsz, kávéd kihűlt, az emailed megválaszolatlan, és a gyereked már a negyedik játékot dobta el az elmúlt fél órában. Te pedig egyszerre érzed azt, hogy rossz anya vagy, hogy a gyerek fejlesztésével valami gond van, és hogy most tényleg csak 20 percet szeretnél. Csak 20 percet. Ez nem sok, ugye? Nem, nem sok. És nem is te vagy a hibás. Hanem az, hogy senki nem tanítja meg a gyerekeknek, hogyan játsszanak egyedül – mi viszont elvárjuk tőlük. Na, erről fogok most mesélni. Meg arról, mi változott nálunk, miután bevezettük a Mimitér szerepjátékos könyvet.
Az egyedüli játék nem veleszületett képesség Sokan azt hiszik, hogy a gyereknek „csak játszania kellene”. Magától. Automatikusan. De a kutatások – és az anyai tapasztalat – mást mutat. Az önálló, elmélyült játék egy fejlődési folyamat eredménye, amit tanulni kell. Ehhez kell:
- Megfelelő életkor (3 év alatt szinte lehetetlen elvárni)
- Elegendő alapjáték-élmény (amit velünk játszottak korábban)
- Egy indítórendszer – valami, ami beindítja a képzelőerőt
- És egy kis türelem tőlünk, szülőktől
Az utolsó pont a legnehezebb. Mert alkalmanként mi is türelmetlenek vagyunk.
3 jel, hogy a gyerekednek nem még több játék kell – csak más
1. Mindent 5 percen belül abbahagy
Ez nem figyelmetlen gyerek. Ez egy gyerek, aki nem tudja, hova tovább. A szerepjáték egyik legnagyobb ajándéka, hogy irányt ad – „te vagy a tűzoltó, én meg az égő ház” – és ettől a kerettől hirtelen 45 perc is elrepül.
2. Veled akar játszani, de te nem érsz rá
Ez egy fejlődési igény jele, nem kényeztetésé. A gyerek kapcsolatra vágyik – de ezt a kapcsolatigényt egy jó eszközzel át lehet irányítani egy kreatív, képzeletbeli világ felé is.
3. Mindig ugyanazt a játékot akarja
Az ismétlés biztonságot ad. De ha ez az egyetlen játék, amit ismer, akkor nincs miből variálni. Új helyzetek, új karakterek, új históriák kellenek – ötletadóként.
Mi lett a megoldás nálunk? Őszintén, egy kedves anyuka, Gabriellának a tollából. Otthon két aprósággal a tapasztalatait osztja most veletek.
Próbáltunk mindent. A „majd megoldja magát” stratégiától kezdve a „legyen több játék” megközelítésen át egészen a „mi is velük játszunk minden nap” fázisig.
Ez utóbbi egyébként csodálatos, de nem fenntartható. Főleg nem akkor, ha az embernek van munkája, egy másik gyereke, és mondjuk egy kihűlt kávéja.
Aztán került a kezünkbe a Mimitér szerepjátékos könyv.
A Mimitér nem mesekönyv és nem fejlesztő feladatgyűjtemény. Hanem egy varázskönyv, ami megtanítja a gyereknek, hogyan legyen saját maga mesehőse.
A könyvben különböző szerepjátékos helyzetek vannak – foglalkozások, kalandok, mindennapi jelenetek – amelyek beindítják a képzelőerőt. A gyerek kap egy kiindulópontot, és onnan már megy magától.
Nálunk konkrétan így zajlott az első alkalommal:
- Megnyitottuk a könyvet az „Állatklinika” oldalon
- A gyerek 2 perc alatt berendezett egy „kórházi szobát” a párnákból, plüssökből
- Közösen kivágtuk a könyvből a játékelemeket
- Én visszaültem a laptophoz. Deazért fél szemmel figyeltem.
- 45 perc múlva jött, hogy „anya, te vagy a köhögő zsiráf, én meg a doktor”
45 perc. Ingyen. Kávém még meleg volt. (Na jó, ez utóbbi nem igaz, de a többi igen.)
Mit fejleszt a szerepjáték, amit az iPad nem tud?
Nem az iPad-ellenes előadás következik – a mi házunkban is van képernyőidő,. De fontos tudni, mi az, amit a szerepjáték ad, amit a passzív médiafogyasztás nem tud helyettesíteni:
- Empátia: más szemszögéből nézni a világot („én vagyok a tanár, te vagy a diák”)
- Szókincs: a szerepjátékban a gyerek aktívan kommunikál, nem csak néz
- Problémamegoldás: mi legyen, ha „leég a ház” és nincs víz? A gyerek megoldja.
- Önszabályozás: a játéknak szabályai vannak, azokat tartani kell
- Kreativitás: a semmiből épít fel egy egész világot
Ezek az iskolában, a baráti kapcsolatokban, a munkahelyen – egész életükben – előkerülnek. És most, 3-6 évesen alapozzák meg.
Hogyan vezessük be? (5 perces indítás, amit bárki tud)
Az első alkalom mindig a legnehezebb. Íme, ahogy mi csináltuk – és ahogy te is tudod:
- Válasszatok ki egy szerepjátékot a Mimitér könyvből (a gyerek választ, nem te)
- Játssz vele együtt az első 5-10 percben – csak hogy beinduljon
- Lassan húzódj ki: „mindjárt jövök, te folytasd”
- Ha jön utánad, ne ijedj meg – küldd vissza egy kis feladattal („mentsd meg a beteget, amíg eljövök!”)
- Fokozatosan növeld az egyedüli játék idejét
Az első héten 10 perc is siker. Egy hónap múlva már 40-50 perc is reális.
Összefoglalva (mert tudom, hogy kb 3x futottál neki olvasni)
Ha a gyereked nem játszik egyedül, azzal nincs baj. Csak még tanulás előtt áll. A szerepjáték az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy ezt megtanulja – és a Mimitér könyv ebben lesz a legjobb segítőtársad.
Több száz családban használják már örömmel. Ha te is szeretnéd kipróbálni, a webshopban megtalálod – és igen, postázunk. 📦
Ha kipróbáltad, írj nekem! Imádom hallani, milyen szerepjátékok születtek nálatok.
Sok szeretettel,
Anyuska 🌸






Hagyj üzenetet